2013. december 5., csütörtök

2.Rész ~ Válás utáni hetek

Sziasztok!xx
Betegség miatt késtem ezzel a résszel, amit nagyon röstellek. Annyira örülök, hogy kaptam kommentet az előző részhez, és azt a sok pipát is nagyon szépen köszönöm! Egy olyan blogom sem volt, amihez ennyi kommentet kaptam, vagy pipát. Arra szeretnélek kérni titeket, hogy legyetek szívesek feliratkozni a blogra:)! Nem túl nagy kérés, ugye? De, persze nem kötelező, csak szeretném, ha feliratkoznátok, mert nagyon jól esne:)
Zoe Deschannel
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A veszekedés után egy héttel anyáék elváltak, minden simán zajlott, de apa azt mondta, hogy ezt meg fogja bosszulni. Nagyon féltem anyát, hogy nehogy valami baja essen. Igaz, tud magára vigyázni, de én akkor is féltem. Annyi mindenen járt az agyam, hogy muszáj volt másra is gondolnom. Erre az esetre a legjobb módszer a legjobb barátnőm volt. De sajnos a telefonja ki volt kapcsolva. El mentem egy kocsmába, beültem, ittam egy pohár Jack Daniels-t, majd mentem tovább. Az utca sarkán egy veszekedésre lettem figyelmes, a veszekedés központjában anya, és egy férfi állt. Nem tudtam, hogy honnan ismerik egymást, vagy lehet, hogy nem is ismerték egymást. Talán anya bajba keveredett?  Ha bajba is keveredett, nem szólhatok bele, hisz az ő dolga. Anyum erős nő, meg tudja magát védeni. Annyira sokat dolgozott mostanában, hogy azt se tudja, hogy élek e még egyáltalán. Pedig vele lakok egy házban. Máma iskolába se mentem, mert nincs kedvem. Tudom, hogy az iskola nem kedv kérdése, de azóta amióta elváltak a szüleim, lelkileg össze vagyok törve egy kicsit. Ez ilyenkor természetes, nem? Amióta apa fenyegető üzeneteket küldözget, félek még az utcára is kimenni, nem hogy lemenni a konyhába körülnézés nélkül.
Este lett. Nem ecsetelem, hogy mit hogy csináltam, ugyanis szerintem mindenki tudja, hogy este mit szoktunk csinálni. Fürdés után bekapcsoltam a gépemet, és felléptem egy oldalra, ahol egy bizarr videó fogadott. A videóban anyum szerepelt, akit három külföldi vert meg. Amikor rákérdeztem anyánál erre a videóra, hogy miért történt, semmit sem válaszolt, csak ment tovább, és úgy viselkedett velem, mintha halott lennék. Komolyan, mi baja velem? Amióta elváltak apával, rettentő furcsán, és titokzatosan viselkedik! És engem is kerül..Nem főz nekem ebédet, csak magának, így már hetek óta hideg ételt eszek ebédre is, nem csak reggelire meg vacsorára. Nem tudom, mi baja velem, de kezd elegem lenni nagyon. Ezzel csak azt éri el, hogy elköltözök.
A "beszélgetés" után egyből mentem az ágyba aludni, mert nagyon álmos voltam.

** másnap **


Esik az eső. Na ezt pont nem akartam, ugyanis utálok esőbe suliba menni..Hogy miért? Ezt a kérdést már én is fel tettem magamnak rengetegszer, de sajnos a választ én sem tudom. Sokszor vagyok úgy, hogy ha esik az eső, és megtehetném, hogy az egész napot végigaludjam, végigaludnám. Nem kellene kétszer szólni, első hallásra is meg tenném. Csak, hát ezt ugye nem tehetem meg. Na majd szombaton megteszem. Anya nem írt igazolást a hétfői napra, ezért iskolába menet gondolkoztam, hogy mit is mondjak majd az osztályfőnökömnek. De nem jutottam sokra a sok gondolkozással. Elkezdődött az első órám, ami persze az osztályfőnökkel volt.
- Jó reggelt gyerekek. Kezdjük is az igazolásokkal. Elizabeth hoztad az igazolást?
Amikor meghallottam a nevem a széken lejjebb csúsztam, hogy ne vegyen észre, de észrevett.
- Öhm..Nos..Nem. Elfelejtettem..
- Ez nem elfelejtem vagy nem elfelejtem dolog, ez egy fontos dolog, nem holmi hülyeség! Ha holnapra nem hozod, kénytelen leszek értesíteni anyukádat!
Szemeimet forgattam, nem tudtam hogy ilyenkor mit kéne gondoljak.
- Jó.
Rólam áttértünk az órára, hála istennek. Neki is estünk az osztályfőnökinek. Ennyire még semminek sem örültem.
Kicsöngettek. Ez az óra valami borzalmas volt. Nem is szeretnék visszagondolni arra, hogy mit művelt ez a tanár ott bent.
Amint vége a napnak, sietve fogok hazamenni, sőt futva, annyira nem vagyok kíváncsi erre a hülye iskolára.

*haza érve*

Otthon. Édes otthon. Ennyire még ennek sem örültem, de az örömöm nem tartott sokáig. Hallottam ahogy anya telefonálás közbe valakivel üvölt. A telefont egyszer csak kinyomja, és az asztalra dobja. Talán apa volt az? Nem tudtam másra gondolni, mint rá. Azt hiszem, kéne beszélgessek anyával egy kicsit. Tudom, nem fog jól elsülni, meg nem is az én dolgom, de akkor is a lánya vagyok, és tudnom kell hogy mi van anyával. De se szó, se beszéd, egyszer csak becsapódik az ajtó, elindul az autó, és anya már el is tűnt..

----------------

Nos, szeretnék egy kis dolgot hozzáfűzni. A történettel kapcsolatos persze.
Elképzelhető hogy ezentúl kéthetente, vagy egy hetente lesz új rész. Hat napon keresztül betegség miatt nem volt, most viszont iskola, és tanulás miatt. Elszomorít, hogy az iskola miatt alig tudok nektek részt hozni..De, nem tudok mit csinálni..:/
U.I: A szereplőket nemsokára elérhetővé teszem!:)

2013. november 26., kedd

Betegség :/

Sziasztok. Mint láthatjátok, nem új résszel érkeztem. A rész érkezését nem tudom meg mondani, mert még a fele sincs meg. 2 sor van meg összesen. Beteg vagyok, ezért nem íródik a történet.. Nem is tudom, mit is kéne mondjak.:'c
A történetet nem tudom, hogy mikor rakom ki, de amint kész lesz, kirakom'
Sajnálom, ha kések vele!:c
Csak ennyit akartam, sziasztok!'
Puszil, és ölel titeket': Emily.xx

2013. november 24., vasárnap

Első rész ~ Válás!

Sziasztok!:)
Meghoztam az első részt is. Nagyon nagy örömmel tölt el ez a sok pipa, valamint az egy (!) feliratkozó, amit még csak a prológusnál kaptam. És ezt a sok oldalmegjelenítést is köszönöm!*-*
Na de nem rizsázok tovább!xx
Puszii.♥
Emily P.xx
--------------------------------------

A napom ugyanúgy kezdődött, mint mindenkié. Reggeli – öltözködés – fürdőszobás dolgok – cipő – iskola – hazaindulás . Hogy a hazaindulást miért húztam ki? Válaszom pofon egyszerű. Elindultam hazafele, de valamiért az irányt az erdő fele vettem, befutottam a közepébe, felmásztam a fára, és kikiabáltam a gondjaimat. Egy óra bóklászódás után az irányt hazafele vettem. Ekkor az erdőbe már sötét volt. Korom sötét, az orrom hegyéig sem láttam. Egyik bokor mozgott, majd hirtelen kiugrott belőle valami. Szőre fehér volt, maga az állat kicsi. Elővettem a telefonomat, majd félénken rávilágítottam. Semmi ijesztő állat nem volt, csupán csak egy nyúl. Egy nyúl hogy meg tudja ijeszteni az embert este az erdőben. Lábaim remegtek, kezeimet a nadrágom zsebeibe tettem, majd tovább mentem. Valami jött utánam. Minél gyorsabban mentem, annál gyorsabban jött utánam az a valami. Félelmembe meg se fordultam, úgy is csak halálra ijednék, amit nem szeretnék, mert már így is eléggé félek. És amúgy is, csak összepisilném magam a félelembe. Tovább mentem. Kiértem az erdő szélére, de az a valami még mindig követett. Kiléptem az erdőből, a járdához futottam egy lámpa alá, majd lassan megfordultam. Semmi nem volt ott, de ha követett is valami, akkor már visszament az erdőbe. Megfordulok, elindulok hazafelé, amikor ismerősöm utánam jön, megfogja a vállam, s a nyakamba ugrik. Szó szerint. Mire észhez kapok az ijedségtől, addigra Aisha a földön ülve röhögő görcsöt kapott.
-       -  Te meg mi a fenét művelsz Aisha? – kérdeztem tőle mogorván.
-        Jól van már, nem kell egyből bevágni a durcit! Veled még szórakozni se lehet! – morcosan válaszolta Aisha.
Mit sem érdekelve felvettem a földről a táskám, és tovább mentem. Beleütköztem egy részeg bandába, akik nem hagytak békén.
-        - Menjetek az utamból! – kiabáltam rájuk.
-       -  Hé, srácok! Egy igazi rosszkislánnyal van dolgunk. – röhögve válaszolta a középső srác
Megpróbáltam kikerülni őket, de ez nem sikerült. Mielőtt mondtam volna valamit, apukám épp arra jött autóval. Félreállt, kinyitotta az ajtót, kiszállt, és elkezdett ordítani. Fejemet a föld felé hajtottam szégyenkezve.
-        - Lányom, te meg mi a francot művelsz? Észnél vagy? Azonnal ülj be az autóba! – kiabáltam apukám vörös fejjel, nyakából kiült erekkel.
Mondani se tudtam semmit, ugyanis mire kinyitottam a szám, már az autóba ültünk és mentünk hazafelé.
-      -   Normális vagy? Mit képzelsz magadról hogy ilyenekkel beszélgetsz? Na megállj! Otthon kapsz! – ordította apám.
-       -  Szóhoz se tudok jutni hogy elmondjam mi hogy volt, nem veszed észre?! –  kiabáltam vissza apának.
Hazaértünk.
„Jaj, ne! Jöjjön aminek jönnie kell.” – gondoltam magamba.
Be se léptem az ajtón, apa már ordított velem. Meg sem hallgattam, hanem egyenesen mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot, és elkezdtem googlezni. Utánanéztem az emberek eltűnésének, és mindegyiknek az időpontja ugyanaz volt. Ez nem lehetett a véletlen műve. Miután mindent megnéztem, amit csak akartam, elővettem a pizsamámat és az irányt a fürdőszoba felé vettem. Kinyitottam az ajtót, beléptem, majd megpillantottam apát, és egy nőt.
-         -Apa! Te meg mi a francot művelsz?! Ki ez a nő? – könnyes szemmel kérdeztem apától.
-         -Kicsim, ez nem az aminek tűnik! – válaszolta apa a jól megszokott, mentegetőzős módon.
Nem válaszoltam semmit, becsaptam az ajtót, a pizsamámat ledobtam a földre, majd visszamentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba hassal, majd fejemet lehajtva sírtam. Annyiszor kopogtak mindketten amennyiszer akartak, az ajtót nem nyitottam ki, még csak nem is válaszoltam. Hetedik kopogásnál elegem volt, így az ajtót bezártam, a kulcsot a kulcslyukba hagytam, hogy apa ne tudja kinyitni a pótkulccsal. Majd amint elhalkult minden, felálltam, az ajtót kinyitottam, majd bementem szép halkan a fürdőszobába, hogy senki se halja hogy kijöttem. Pizsamámat felvettem a földről, majd lefürödtem. Amikor végeztem a fürdéssel, halkan akartam ki nyitni az ajtót, de ez nem jött össze. Az ajtó nyitódása nyikorgott. Apáék rohantak fel a lépcsőn, de amint hallottam a futásukat, berohantam a szobámba, és mielőtt benyitottak volna, bezártam az ajtót ismét. Nem akarok velük beszélni azok után, amit műveltek velem. Vagyis amit apa művelt velem.
Fél óra múlva hazajött anya, így egyből lerohantam, és felhívtam a szobámba. Apa a lépcső első fokán állt, és nézte, ahogy anya fel jön.
-     -Anya, nem hiszed el, hogy mit láttam a fürdőszobába! – mondtam anyának remegő hangon.
-         -Jaj, kislányom, valami baj történt? – kérdezte anya összehúzott szemöldökkel.
-         Nem. Csak. Apát meg egy nőt rajtakaptam a fürdőszobában amikor csókolóznak. Nem ismertem a nőt. – mondtam sírva.
Anya nem hitt a fülének. A földre rogyott és sírt. Majd lerohant.
-         -Hogy tehetted ezt velem te szemét? Azonnal takarodj el a házból, és vissza se gyere! – üvöltötte anya sírva.
Apa minden bocsánatkérés nélkül összepakolta a cuccát, és elment. Őszintén szólva, örültem is, és szomorú is voltam egyben. Nem tudtam, hogy mihez is fog kezdeni apa ezek után, de nem is érdekelt.

Anya másnap reggel felhívta apát, és azt mondta neki:

„Azonnal el akarok válni!” – majd lecsapta a telefont.

2013. november 23., szombat

Prológus

Sziasztok, kedves olvasóim!~
Tudom, sokadik blogomon jártok, és remélem, hogy a régi olvasóim ugyanúgy fogják olvasni ezt a blogomat is, mint a régit. Azt is remélem, hogy kapok azért pár kommentet, esetleg pipát. De a feliratkozásoknak is rettenetesen örülnék!
Tudom, a prológus sablonosra, esetleg bénára sikeredett, sok benne a szóismétlést, mint már mondtam, tudom. De az első fejezet sokkal de sokkal jobb lesz!
A részeknek nem tűzök ki időpontokat, ugyanis nem biztos, hogy addigra meg tudom írni, vagy ha meg is van írva, nem biztos, hogy ki is tudom rakni!
Na de nem húzom tovább az időt, jó olvasást!xx
--------------------------------------------------

Egy átlagos, 18 éves lány. De több az átlagnál. Egy lány, aki mindent meg tesz a világ jobbá tételéért, de valaki/valami mindig közbejátszik. Meg akarja akadályozni ebben. Ez a valaki/valami több, mint egy rémálom. Ez nem rémálom. Ez a VALÓSÁG. A valóság néha kegyetlen tud lenni.

Azt hiszi, egy átlagos tinédzser, de ez közel sem igaz. Nem tudja hogy mi, nem tudja hogy ki, nem tudja hogy hova tartozik. Nem tudja, kinek dolgozik. Nem tudja minek dolgozik. De egy nap, rájön eme félelmetes titokra. Rájön arra is, hogy ő mi, vagy ki. Vagy hogy hová tartozik. Ez a titok, amiről eddig nem tudott, megváltoztatja a lány életét? Mi lesz a sorsa a lánynak? Vajon, tud e így élni, vagy sem?