Első rész ~ Válás!

Sziasztok!:)

Meghoztam az első részt is. Nagyon nagy örömmel tölt el ez a sok pipa, valamint az egy (!) feliratkozó, amit még csak a prológusnál kaptam. És ezt a sok oldalmegjelenítést is köszönöm!*-*

Na de nem rizsázok tovább!xx

Puszii.♥

Emily P.xx

--------------------------------------

A napom ugyanúgy kezdődött, mint mindenkié. Reggeli – öltözködés – fürdőszobás dolgok – cipő – iskola – hazaindulás . Hogy a hazaindulást miért húztam ki? Válaszom pofon egyszerű. Elindultam hazafele, de valamiért az irányt az erdő fele vettem, befutottam a közepébe, felmásztam a fára, és kikiabáltam a gondjaimat. Egy óra bóklászódás után az irányt hazafele vettem. Ekkor az erdőbe már sötét volt. Korom sötét, az orrom hegyéig sem láttam. Egyik bokor mozgott, majd hirtelen kiugrott belőle valami. Szőre fehér volt, maga az állat kicsi. Elővettem a telefonomat, majd félénken rávilágítottam. Semmi ijesztő állat nem volt, csupán csak egy nyúl. Egy nyúl hogy meg tudja ijeszteni az embert este az erdőben. Lábaim remegtek, kezeimet a nadrágom zsebeibe tettem, majd tovább mentem. Valami jött utánam. Minél gyorsabban mentem, annál gyorsabban jött utánam az a valami. Félelmembe meg se fordultam, úgy is csak halálra ijednék, amit nem szeretnék, mert már így is eléggé félek. És amúgy is, csak összepisilném magam a félelembe. Tovább mentem. Kiértem az erdő szélére, de az a valami még mindig követett. Kiléptem az erdőből, a járdához futottam egy lámpa alá, majd lassan megfordultam. Semmi nem volt ott, de ha követett is valami, akkor már visszament az erdőbe. Megfordulok, elindulok hazafelé, amikor ismerősöm utánam jön, megfogja a vállam, s a nyakamba ugrik. Szó szerint. Mire észhez kapok az ijedségtől, addigra Aisha a földön ülve röhögő görcsöt kapott.

-       -  Te meg mi a fenét művelsz Aisha? – kérdeztem tőle mogorván.

-        - Jól van már, nem kell egyből bevágni a durcit! Veled még szórakozni se lehet! – morcosan válaszolta Aisha.

Mit sem érdekelve felvettem a földről a táskám, és tovább mentem. Beleütköztem egy részeg bandába, akik nem hagytak békén.

-        - Menjetek az utamból! – kiabáltam rájuk.

-       -  Hé, srácok! Egy igazi rosszkislánnyal van dolgunk. – röhögve válaszolta a középső srác

Megpróbáltam kikerülni őket, de ez nem sikerült. Mielőtt mondtam volna valamit, apukám épp arra jött autóval. Félreállt, kinyitotta az ajtót, kiszállt, és elkezdett ordítani. Fejemet a föld felé hajtottam szégyenkezve.

-        - Lányom, te meg mi a francot művelsz? Észnél vagy? Azonnal ülj be az autóba! – kiabáltam apukám vörös fejjel, nyakából kiült erekkel.

Mondani se tudtam semmit, ugyanis mire kinyitottam a szám, már az autóba ültünk és mentünk hazafelé.

-      -   Normális vagy? Mit képzelsz magadról hogy ilyenekkel beszélgetsz? Na megállj! Otthon kapsz! – ordította apám.

-       -  Szóhoz se tudok jutni hogy elmondjam mi hogy volt, nem veszed észre?! –  kiabáltam vissza apának.

Hazaértünk.

„Jaj, ne! Jöjjön aminek jönnie kell.” – gondoltam magamba.

Be se léptem az ajtón, apa már ordított velem. Meg sem hallgattam, hanem egyenesen mentem fel a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot, és elkezdtem googlezni. Utánanéztem az emberek eltűnésének, és mindegyiknek az időpontja ugyanaz volt. Ez nem lehetett a véletlen műve. Miután mindent megnéztem, amit csak akartam, elővettem a pizsamámat és az irányt a fürdőszoba felé vettem. Kinyitottam az ajtót, beléptem, majd megpillantottam apát, és egy nőt.

-         -Apa! Te meg mi a francot művelsz?! Ki ez a nő? – könnyes szemmel kérdeztem apától.

-         -Kicsim, ez nem az aminek tűnik! – válaszolta apa a jól megszokott, mentegetőzős módon.

Nem válaszoltam semmit, becsaptam az ajtót, a pizsamámat ledobtam a földre, majd visszamentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba hassal, majd fejemet lehajtva sírtam. Annyiszor kopogtak mindketten amennyiszer akartak, az ajtót nem nyitottam ki, még csak nem is válaszoltam. Hetedik kopogásnál elegem volt, így az ajtót bezártam, a kulcsot a kulcslyukba hagytam, hogy apa ne tudja kinyitni a pótkulccsal. Majd amint elhalkult minden, felálltam, az ajtót kinyitottam, majd bementem szép halkan a fürdőszobába, hogy senki se halja hogy kijöttem. Pizsamámat felvettem a földről, majd lefürödtem. Amikor végeztem a fürdéssel, halkan akartam ki nyitni az ajtót, de ez nem jött össze. Az ajtó nyitódása nyikorgott. Apáék rohantak fel a lépcsőn, de amint hallottam a futásukat, berohantam a szobámba, és mielőtt benyitottak volna, bezártam az ajtót ismét. Nem akarok velük beszélni azok után, amit műveltek velem. Vagyis amit apa művelt velem.

Fél óra múlva hazajött anya, így egyből lerohantam, és felhívtam a szobámba. Apa a lépcső első fokán állt, és nézte, ahogy anya fel jön.

-     -Anya, nem hiszed el, hogy mit láttam a fürdőszobába! – mondtam anyának remegő hangon.

-         -Jaj, kislányom, valami baj történt? – kérdezte anya összehúzott szemöldökkel.

-         Nem. Csak. Apát meg egy nőt rajtakaptam a fürdőszobában amikor csókolóznak. Nem ismertem a nőt. – mondtam sírva.

Anya nem hitt a fülének. A földre rogyott és sírt. Majd lerohant.

-         -Hogy tehetted ezt velem te szemét? Azonnal takarodj el a házból, és vissza se gyere! – üvöltötte anya sírva.

Apa minden bocsánatkérés nélkül összepakolta a cuccát, és elment. Őszintén szólva, örültem is, és szomorú is voltam egyben. Nem tudtam, hogy mihez is fog kezdeni apa ezek után, de nem is érdekelt.

Anya másnap reggel felhívta apát, és azt mondta neki:

„Azonnal el akarok válni!” – majd lecsapta a telefont.